A halak szervezete, biológiai felépítése

A halak többnyire vízben élő gerinces állatok. Formájuk legtöbbször hengeres, oldalról lapított. Az általunk ismert trópusi halak rendkívül formagazdagok. Találunk közöttük keskeny, hosszúkás formát, de vannak korong alakúak is a környezetnek megfelelően.

A hal teste fejre, törzsre és farokra tagozódik. Ezek aránya is eltérő lehet. Egy hal méretét megadhatjuk a teljes hosszúsággal, amikor a farkúszó is beleszámít, vagy csak a testhosszal, farkúszó nélkül. A méretekre jellemző, hogy a halak között vannak igazi parányok 12 mm-rel és vannak édesvízi óriások is 3 méteres testmérettel. Súlyuk is eltérő, 10-12 gramm és kb. 500 kg közötti. Életkoruk általában 4—15 év között van. Az ikrázó fogaspontyok (szezonhalak) rövidebb, 1—1,5 éves életciklusnak, míg a harcsák elérhetik a 30—40 évet is. A halak növekedésének - mint a fáknak - nincs felső határa.

A fejen elöl találhatók az orrlyukak (vagy szaglógödrök) és a száj. A szájnyílás helyzete alkalmazkodott a környezeti feltételekhez. Megkülönböztetünk alsó-, vég- vagy felsőállású szájat. A víz felszínén élő és onnan táplálkozó halak szája felsőállású, mint például a baltahasú lazacok, a csontnyelvű halak vagy a pillangóhalak. A talajon élő és onnan eleséget gyűjtő halak szája alsóállású, mint pl. a páncélosharcsák és a csíkhalak. A szájat övezhetik tapogató érzékszervekké alakult bajuszszálak.

A hal jól fejlett szemei többnyire oldalállásúak, a fej elején találhatók és közellátásra alkalmasak. Félhomályban és derengő fényben is viszonylag jól látnak.

A fejen a kopoltyúfedők alatt találhatók a légzést szolgáló kopoltyúívek. Ezeken helyezkednek el a hajszálerekkel erősen behálózott kopoltyúlemezek, melyek az oxigén felvételét és a szén-dioxid leadását szolgálják. A légzőmozgás során a víz a szájból a kopoltyún keresztül kiáramlik, közben megtörténik a gázcsere. A légzőmozgás gyorsasága és gyakorisága függ a víz oxigéntartalmától, hőfokától és a hal egészségi állapotától.

A törzsön és a farok végén találhatók az úszók, melyek a hal haladását, irányítását vagy egyensúlyának megtartását végzik. Az úszók lehetnek párosak (melles hasúszók) és páratlanok (hát-, fark- és fark alatti úszó), lehetnek osztottak, de hiányozhatnak is. Az úszókat lágy vagy kemény úszósugarak tartják kifeszítve. A kemény úszósugarak módosulhatnak is, kemény tövissé alakulhatnak - mint a harcsák esetében -, sőt mérgezőek is lehetnek.

A halak bőrének felső része a többrétegű hám. A hámban találhatók az érzékelőpálcikák (idegvégződések), amelyek az áramlást, vízmozgást érzékelik, vagyis a tapintásra szolgálnak. Nem csupán a közvetlen közel lévő álló vagy mozgásban lévő tárgyakat érzékelik, hanem a távolabb lévőket is. Ilyen pálcikák a hal egész felületén előfordulhatnak hol ritkábban, hol sűrűbben. Ha a halak oldalát megfigyeljük, a legtöbb esetben egy jellegzetes apró lyuksort veszünk észre, az ún. oldalvonalat. Ezek a lyukak biztosítják a kapcsolatot az érzőbimbók és a külvilág között. Ezek a bőr alatti keskeny csatornában lévő pálcikaszerű idegvégződések pótolják a hiányzó hallószerveket, és felveszik a víz áramlásával, nyomásával és rezgésével kapcsolatos ingereket. Az oldalvonal lehet hosszabb, rövidebb, sőt hiányozhat is.

A hám alatt elhelyezkedő irhában képződnek a pikkelyek, amelyek a testet védik. Ugyancsak a bőrben vannak a halak változatos színezetét adó festékanyagok, festéksejtek. A halak ezüstös, fénylő színét tükröző kristályok (guanin) okozzák.

A hám alatt elhelyezkedő irhában képződnek a pikkelyek, amelyek a testet védik. Ugyancsak a bőrben vannak a halak változatos színezetét adó festékanyagok, festéksejtek. A halak ezüstös, fénylő színét tükröző kristályok (guanin) okozzák.

A halak váza vagy porcos (cápák, ráják), vagy csontos. Legfontosabb részei: a fejváz, a gerincoszlop (csigolyák), a csigolyákhoz kapcsolódó bordák, a füg-gesztőövek és az úszók váza, valamint az izomkötegeket egymástól elválasztó, elcsontosodott kötőszöveti hártyák, a halszálkák.

A hal testsúlyának 60—65%-át az izomzat alkotja. Három izomcsoportot különböztetünk meg, úgymint fej-, úszó- és törzsizomszövetek. Ez utóbbi teszi lehetővé - a két oldal szöveteinek váltakozó összehúzódásával - a hal hullámosan haladó mozgását és a farok csapásait.

Az úszóhólyag rendeltetése, hogy - a víznyomáshoz igazodva - a hal fajsúlyát szabályozza, lehetővé téve ezzel a hal lebegését. A nyílt úszóhólyagos halaknál az úszóhólyagot egy levegőjárat köti össze a bélrendszerrel, míg a zárt úszóhólyagosoknál ilyen összeköttetés nincs, a gázt egy belső mirigy állítja elő. Fontos tudni, hogy a néhány napos ivadéknak — mind a nyílt, mind a (később) zárt rendszer esetén - fel kell jönnie a vízfelszínre, hogy az úszóhólyag megtelhessen levegővel. Ha az ivadék nem tudja megtölteni az úszóhólyagját, akkor az hasonúszó marad.

Az ivari (nemi) különbségek lehetnek elsődlegesek (primer) és másodlagosak (szekunder). Az elsődlegesek közé tartoznak az ivarszervek, amelyek a hal testében találhatók, és így nem láthatóak. Külsőleg többé-kevésbé csak az ivarnyílásokat figyelhetjük meg, de a legtöbb esetben ezek nem nagyobbodnak meg látványosan, így a nemek közötti különbség megállapításában nem segítenek.

Általában tehát csak a másodlagos ivari jellemzőkről beszélünk, amikor az ivari különbségekről van szó, és az akvaristák is ezeket az ismereteket használják fel a nemek kiválasztásakor. Sok olyan halat ismerünk, melyek hímjei és nőstényei jól megkülönböztethetőek, sőt néha kifejezetten ivari kétalakúságról (dimorfizmus) van szó. Az eltérések más esetekben egészen jelentéktelenek, s a nemeket csak szaporodáskor lehet megfigyelni. Az ivari különbségek nagyon változatos módokon nyilvánulhatnak meg, pl.: különböző testméret a hím és a nőstény egyed közt, élénkebb színek a hímeken (dichromatizmus), vagy az úszók alakjának, méretének különbözőségei, esetleg nász-kiütések megjelenése.

A halak rendszerint ikrával szaporodnak, de vannak elevenszülő halfajok is. A rövid életű ikrázó fogaspontyok már 6 hetesen szaporodhatnak, de a nagy testű harcsák, egyes afrikai sügérfajok csak több év után lesznek ivarérettek. Az ikrák száma és mérete jellemző minden egyes fajra. Vannak 1-2 ikrát rakó és vannak több ezret ikrázó halfajok.

Ugrás az oldal tetejére