Az akvarisztika múltja és jelene

Az akvarisztika múltja

Több ezer éves leletek bizonyítják, hogy az akvarisztika szálai a régmúltba nyúlnak vissza. Valószínű, hogy egyes vadon élő állatokkal, cserépbe ültetett növényekkel és énekes madarakkal együtt a halak is olyan élőlények, amelyeket az ember már nagyon régen az otthonába vitt megfigyelni és gyönyörködni bennük.
A díszhal-tenyésztés legrégebbi feljegyzései Kínából származnak. A kínaiak nagy türelemmel és hozzáértéssel az ezüst kárásznak (Carassius auratus gibelio) megszámlálhatatlan változatát tenyésztették ki, aranyhal néven. A kínai legendák az aranyhal isteni eredetéről szólnak. A hajózás és a kereskedelem fejlődésével megszámlálhatatlan mennyiségű aranyhal és gyönyörűen díszített - általában gömb alakú - tartóedény került Európába. A mai értelemben vett korszerű akvarisztika mégsem a kínai aranyhaltartásból fejlődött ki, hanem a természettudományok folyamatos fejlődésének köszönhetően. Neves természettudósok, Priestley és Scheele felfedezték az oxigént, majd Spallanzani, Lavoisier, Humboldt és Ingenhouss vízinövényeket és halakat tartottak együtt, és kimutatták, hogy az élőlények oxigént használnak fel és szén-dioxidot termelnek, amit a vízinövények fény segítségével testük felépítéséhez használnak. A víz gázegyensúlyának törvényét viszont még nem ismerték, így a kísérleti állatok rendre elpusztultak. Az angol természettudós dr. S. H. Ward 1841-ben arról számolt be, hogy akváriumában növények és adott számú halak élnek együtt már hosszabb ideje és a víz még mindig tiszta. Rájön, hogy a víz gázegyensúlya akkor marad meg, ha abban állatok mellett növényeket is tartunk.
Honfitársa P. H. Gosse 1850-ben akvárium-kiállítást rendez a londoni állatkertben. 1855-ben ő használja először tudatosan az "aquarium" szót. Az akvárium gondozásának alapjait Warington fektette le, kimutatva, hogy a növényi és állati hulladékokat - a víz minőségének megóvása érdekében - magunknak kell rendszeresen eltávolítani a vízből. Az akvarisztika már akkor sem ismert határokat. Németországban is fellángolt az akvarisztikái láz. 1856-ban jelent meg E. A. Rossmàssler, a német természettudományos író Tó az üvegben című, az akváriumot tudományosan megalapozó írása. Ezt az évet szokták az akvarisztika születési évének tekinteni. Franciaországban Carbonniér nevéhez fűződik az akvarisztika megszületése. 1861-ben már állandó akváriumot tart fenn. Nevéhez fűződik az első tenyészsiker 1869-ben, amikor trópusi díszhalat (a paradicsomhalat) Európában először szaporítottak és felneveltek.
Magyarország sem maradhatott ki az akvarisztikából. Már 1868-ban a Természettudományi Közlöny első évfolyamának első számában Kriesch János értekezést írt A külföldi akváriumok, különös tekintettel a Pesten fölállítandóra címmel. 1893-ban nyílt meg a Tudományegyetem Botanikus Kertjében az aquarium, vagyis a Victori-ház.
Pázmán Ferenc színművészt tekinthetjük az első magyar akvaristának, aki 1908-ban a bécsi Kertépítő Társaság kiállításán oklevelet nyert bemutatott akváriumaival. Meg kell jegyezni, hogy ennek a társaságnak volt tagja a magyar származású botanikus, Heller Károly, aki még 1840-ben Mexikóban növénygyűjtés közben felfedezte a kardfarkú halat, amelyet Háckel róla nevezett el Xiphophorus hellénnek.
1912-ben nyílt meg az újjáépített Fővárosi Állatkert Lendl Adolf vezetésével. Az akvárium vezetését Temesvári Dezsőre, népszerű édesvízi és tengeri akvaristára szerették volna bízni, de mivel ő nem vállalta, helyette Auer Károly zágrábi akvarista látta el ezt a feladatot 1929-ig.

Az akvarisztika jelene

Aki ma e csodálatos hobbival foglalkozik Magyarországon észrevehette, hogy az utóbbi néhány évben mennyi minden megváltozott. A beszerezhető halfajok listája szinte tetszés szerinti méretre bővült. Ha visszagondolunk 20-25 évvel ezelőttre, amikor egy díszállatbolt kínálatában az akkor beszerezhető mintegy 120 díszhalfajból jó, ha 20-25-féle szerepelt (tisztelet a kivételnek), akkor a jelenlegi közel 1000 fajból a 80-120 faj már jónak mondható, és az üzletek sokszor csak azért nem tartanak többfélét, mert nem tudják megfelelően társítani őket.
A hazai tenyésztők a behozott "új" fajokat megpróbálták és megpróbálják ma is azonnal tenyésztésbe fogni, és ez a legtöbb esetben sikerül is. Ilyenek voltak például az újabb kalászhalfajok, az afrikai csigasügérek, új páncélos harcsák és számtalan új dél-amerikai törpesügér faj (Apistogramma). Természetesen akadt közöttük "véletlen" tenyésztési eredmény is, mint például a kígyófejű hal és az óriás tűhal.
Ma már nem éri meg kicsiben tenyészteni díszhalat, csak azok a tenyészetek lehetnek gazdaságosak, amelyek minimum 10 000 (tízezer) liternyi akváriummal rendelkeznek. Ilyenből ma legalább 20-25 működik idehaza. A hazai "előállítású" díszhalak mennyisége is jelentős, az import halmennyiségnek kb. háromszorosa kerül ki a hazai tenyészetekből.
Sajnos a nagyszámú importtal nem csak a még élőben sosem látott hal ritkaságok kerülnek be hozzánk, hanem velük együtt a szakemberek számára eddig teljesen ismeretlen halbetegségek is, melyek felismerése és kezelése igen nehéz feladat, vagy teljességgel lehetetlen. Minden tenyésztő attól retteg, hogy az új halakkal valamilyen új kórt is behurcol a tenyészetébe, ezért fontos a megfelelő karanténozási idő betartása.
Közép-Európában egyedülálló budapesti Tropicarium - Oceanáriumában a halakból közel 22 000 példány látható. A hatalmas 6-9 ezer literes édesvízi akváriumok (képünkön) látványa megdobogtatja minden akvarista szívét.
Nem csak a halakkal lettünk jobban ellátva, hanem az akváriumtechnika is felfejlődött a XX. századi szintre. Levegőztetőkből régen kaphattunk Ciklon és Bóra típusút, míg ma már közel tíz típus 6-8 méretben áll rendelkezésünkre. Ugyanez a helyzet a motoros szűrőkkel is. Hozzáférhető a vásárlók számára a világ összes belső - külső szűrője, a szaküzletek kis- és nagyméretű akváriumokhoz, fűthető és aktív szenes kivitelben egyaránt forgalmaznak akváriumi szűrőket.
A magyar nyelvű szakirodalom sajnos még mindig nagyon szegényes. Csupán az afrikai sügéreket kedvelők vannak kivételes helyzetben, mert ők lapozgathatják Lukács László - Sinkó Gábor A Tanganyika-tó és a Malawi-tó sügérvilága c. kitűnő könyvet. A magyar nyelven kiadott angol és francia fordítások - enyhén szólva - hibásak és nem a magyarországi helyzethez igazodók. Az 1992-ben alapított Akvárium magazin igyekezett ezt a hiányt pótolni, de a lap terjedelme nem tette lehetővé a mérhetetlen mennyiségű új információ teljes körű ismertetését. Az a tény, hogy az újság 10 évfolyamot ért meg jelzi, hogy igenis szükség volt rá.
E csodálatos hobbi iránt érdeklődők több akvarista klub munkájába kapcsolódhatnak be. A legrégebben működő ilyen klub a TIT Természettudományi Stúdióban kapott helyet. Akik ide az előadásokra bejárnak szívesen segítenek egymásnak a tenyésztői és eleség-beszerzési munkában, de lelkesen dolgoznak akkor is, amikor a klub hírnevét öregbítő kiállításokat hoznak létre. Hosszú távú barátságok kötődnek hasonló érdeklődésű emberek és családok között, és ez olyan érzés, amit ebben a rohanó világunkban sajnos egyre ritkábban élhetünk át.
A mai akvarisztikában fontos szerepet játszik az Internet. A lehívható információk mennyisége hihetetlenül nagy, csak az hiszi el, aki látja. A leglátogatottabb oldal a www.akvarista.hu, ahol számtalan kérdés került megválaszolásra, de új témák is feltehetőek, sőt közvetlen párbeszédes konzultációra is mód van.

Ugrás az oldal tetejére